2016. december 7., szerda

KITAIBELIA 21. évfolyam

Lassan befejeződik a Kitaibelia című botanikai-természetvédelmi folyóirat 21. évfolyam szerkesztése és nyomdai előkészítése. (A már korábban megjelent első füzet cikkei itt érhetők el.) Az idei második füzetben (Polgár Sándor emlékszám) a következő cikkek fognak megjelenni:

Schmidt Dávid: Szívvel és alázattal. 140 éve született Dr. Polgár Sándor (1876–1944)
Menzl Anna: Nagyapám, Dr. Polgár Sándor
Schmidt Dávid: Polgár Sándor és az adventívflóra-kutatás. Egzotikus flóraszigetek Győrben a 20. század első felében
Nagy Zoltán, Majláth Imre, Molnár Marcell & Erzberger Peter: A martonvásári kastélypark mohaflórája
Nótári Krisztina, Jakab Gusztáv & Pifkó Dániel: Az egyvirágú here – Trifolium ornithopodioides (L.) SM. – „újrafelfedezése” a Hortobágyon
Bartók Attila, Csergő Anna-Mária, Balázs Ödön, Hurdu Bogdan-Iuliu & Jakab Gusztáv: Rediscovery of Gymnadenia frivaldii Hampe ex Griseb. at its northern distribution limit (Eastern Carpathians, Romania)
Molnár Csaba & Juhász Melinda: Az alacsony libatop (Chenopodium pumilio R.Br.) Zuglóban és új adatok Északkelet-Magyarország idegenhonos fajainak elterjedéséhez
Molnár Csaba, Lengyel Attila, Molnár V. Attila, Nagy Timea, Csábi Miklós, Süveges Kristóf, Lengyel-Vaskor Dóra, Tóth György & Takács Attila: Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához II.
Gulyás Gergely, Magos Gábor, Molnár Attila & Horváth Dénes: Aphanes arvensis L. a Crisicumban és más adatok Magyarország flórájának ismeretéhez
Apró közlemények

A számban megjelenő cikkek hamarosan elérhetők lesznek a folyóirat honlapján, a nyomtatott kötet 2017. januárjában fog megjelenni.  Kérjük azokat az előfizetőket, akiknek a címe az utóbbi egy évben megváltozott, hogy az új postacímüket tudassák velünk a következő címen:


Ugyanezen a címen várjuk a kéziratokat a 22. évfolyam 1. füzetbe (Felföldy Lajos emlékszám), 2017. március 15-éig.

Végül néhány szó arról, hogy miért érdemes a Kitaibelia-ban publikálni?

1.) Folyóiratunk honlapján teljes körű (bárki számára hozzáférhető és regisztrációhoz nem kötött), ingyenes hozzáférést biztosít a megjelent közleményekhez – remélve, hogy ezáltal elősegíti a megjelent információk közkinccsé válását és hasznosulását

2.) Célunk az, hogy a beérkezett kéziratok tárgyilagos és elfogulatlan bírálaton essenek át – mégpedig a lehető leggyorsabban. Az utolsó 6 számában összesen 80 lektorált közlemény jelent meg. E kéziratok esetében a benyújtástól az elfogadásig eltelt napok mediánja 45 volt (±89). Ez azt jelenti, hogy a kéziratok elfogadásáig a benyújtástól átlagosan másfél hónap telt el.


Évfolyam (füzet)
Megjelent lektorált közlemények száma
A benyújtástól az elfogadásig eltelt napok száma
Medián
Átlag
Szórás
19 (1)
16
45
69
89
19 (2)
16
67
93
81
20 (1)
15
42
68
96
20 (2)
10
27
28
19
21 (1)
12
75
98
84
21 (2)
9
30
27
16

3.) Lehetőséget biztosítunk a közleményekhez tartozó függelékek online-megjelenésére (adatok, ábrák, fényképek), terjedelmi megkötés nélkül és színesben.

4.) A megjelent cikkek CrossRef DOI-val vannak ellátva, ennek következtében egyrészt a cikkei feltöltésre kerülnek az MTA REAL repozitóriumba (ezáltal is biztosítva a cikkek elérhetőségét, ha a folyóirat honlapja elérhetetlenné válna). Másrészt az irodalomjegyzékében szereplő, CrossRef DOI-val rendelkező cikkekre link mutat a cikkek online verziójában. (Ez azt jelenti, hogy ha valaki egy internet-kapcsolattal rendelkező számítógépen böngészi a folyóirat letöltött pdf-formátumú cikkeit, akkor az egyes irodalmakra rákattintva közvetlenül és gyorsan eljuthat a hivatkozott forráshoz és nem kell keresgélnie.)

5.) Azok a szerzők akik számára fontos, hogy cikkeik bekerüljenek a Magyar Tudományos Művek Tárába, bizonyára örömmel veszik, hogy a Kitaibelia-ban ezután megjelenő cikkeik feltöltésével nem kell bajlódniuk, mert ez központilag megtörténik.

A Diószegi Szeminárium előadása december 14-én

A Diószegi Szeminárium következő összejövetelén Laczkó Levente: A vajszínű atracél Magyarországon - taxonómiai kérdések a hibridizáció tükrében című előadását hallgathatjuk meg, 2016. december 14-én, 17 órai kezdettel, a DE Élettudományi Épület 1.035-ös termében.


Minden érdeklődőt szeretettel látunk!

2016. november 30., szerda

Elhunyt Fekete Gábor

Megrendülve tudatom e helyen is, hogy hosszan tartó súlyos betegség után, 86 éves korában a mai napon elhunyt Fekete Gábor az MTA Botanikai és Ökológiai Kutatóintézetének ny. kutatóprofesszora, a MTA rendes tagja, a Széchenyi-díj kitüntettje.
 
 
a kép forrása

Tanár Úr munkásságának rövid bemutatása az MTA honlapján.

Sic transit gloria Mundi

Törökország Hatay tartományában Sofular nevű településen van egy orchideakedvelők körében zarándokhelynek számító temető. Közel esik a szír határhoz, így mi oda sajnos nem jutottunk le, de Kreutz (1998) könyve alapján a következő 10 orchideafaj előfordulása ismert innen:
Anacamptis coriophora subsp. fragrans
Anacamptis morio subsp. morio
Anacamptis pyramidalis
Anacamptis morio subsp. syriaca
Epipactis turcica
Neotinea tridentata
Ophrys cilicica
Ophrys holoserica subsp. episcopalis
Ophrys mammosa subsp. posteria
Orchis simia
 
 
 
A világháló tanúsága szerint a nyugati világ felé orientálódó Törökországban ezt a temetőt is utolérni látszik a végzet: hatalmas munkagépekkel „tesznek rendet”, vágják ki az őshonos fákat és bokrokat és gyalulják a talajt. A török nyelvű beszámoló szerint tisztítási és karbantartási munkát folytatnak a település temetőjében, amelyet környezetvédelmi és köztisztasági okok miatt megszabadítanak ”szabálytalanul növekvő bokrok”-tól (powered by Google Translate).
 
 

 
Forrás:

SOFULAR MEZARLIĞI TEMİZLİK VE BAKIM ÇALIŞMASI

2016. november 29., kedd

Rövid közlemény a Willdenowia-ban a dán kanálfű magyarországi előfordulásáról

Megjelent a Willdenowia című folyóirat Euro+Med-Checklist Notulae című cikksorozatának 6. részében a dán kanálfű (Cochlearia danica) magyarországi felbukkanását bemutató, Löki Viktorral közösen írt rövid közleményük. (A teljes cikk letölthető innen.)



Rövid közlemény a Willdenowia-ban a hatporzós látonya magyarországi előfordulásáról

Megjelent a Willdenowia című folyóirat Euro+Med-Checklist Notulae című cikksorozatának 6. részében a hatporzós látonya magyarországi helyzetét tisztázni igyekvő, Takács Attilával közösen írt rövid közleményük. (A teljes cikk letölthető innen.)
A téma magyarul a következőképpen foglalható össze:
A hatporzós látonyát (másnéven: csepleszlátonyát, Elatine hexandra (Lapierre) DC. Magyarország jelenlegi területéről elsőként Tokaj környékéről közölte Hazslinszky (1866). Ezt az adatot követve a fajt a magyar flóra taagjaként tartották számon a hazai flóra határozói (például Jávorka 1925; Simon 1992) éppúgy, mint európai munkák (Cook 1968; Uotila 2009). Hazslinszky által gyűjtött példányok találhatók berlini, budapesti és prágai herbáriumokban (B, BP, PRC). Ezen kívül egy E. hexandra-ként azonosított példány (“com. Szatmár, in Oryzetis ad Kölcse”, 9 Oct 1959, Á. Boros) található a Növénytárban (BP). Ezen példányok mindegyike 3-tagú virágokkal, 3 porzóval és rövid (<3 mm) kocsányokkal rendelkezik. Hazslinszky növénytári példányát (BP) Moesz 1908-ban E. ambigua Wight-ként revideálta. Másfeelől a Prágában (PRC) található példány E. hexandra-ként történt azonosítását J. Prančl 2014-ben tévesen erősítette meg. A Boros által Kölcse mellett 1959-ben gyűjtött példányt P. Uotila 2010-ben E. cf. Ambigua-ként azonosította. A példányok felsorolt jellegzetességei alapján a háromporzós látonya (E. triandra Schkuhr) szárazföldi alakjaként azonosíthatók (Molnár V. 2009). Az utóbbi évtized intenzív terepi kutatásai és számos herbárium (B, BP, BPU, BRA, DE, PR, PRC, SAV és W) átvizsgálása során az E. hexandra nem került elő hazánkból, ezért javasoljuk törlését Magyarország flórájából.
 
 
 
Irodalom
Cook C. D. K. 1968: Elatine L. – Pp. 295 – 296 in: Tutin T. G., Heywood V. H., Burges N. A., Moore D. M., Valentine D. H., Walters S. M. & Webb D. A. (ed.), Flora europaea 2. – Cambridge: Cambridge University Press.
Hazslinszky F. 1866: A Tokaj-Hegyalja viránya. – Math. Term. Közlem. 4: 105 – 143.
Molnár V. A. 2009: Elatine L. – Látonya. – p. 292 in: Király G. (ed.), Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok [New Hungarian herbal. The vascular plants of Hungary. Identification key]. – Jósvafő: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság.
Uotila P. 2009: Elatinaceae. – In: Euro+Med PlantBase – the information resource for Euro-Mediterranean
plant diversity. – Published at http://ww2.bgbm.org/EuroPlusMed/PTaxonDetail.asp?NameCache=Elatin
aceae&PTRefFk=7300000 [hozzáférés 2016.06.30.].

 

2016. november 25., péntek

A kutatói blog hasznáról

Blogomat 2013. áprilisban indítottam el a Szentágothai Ösztöndíj „hatására”. Akkor még nem sejtettem, hogy ez valóban új és hasznos kommunikációs csatornát jelent a munkámban. Már eddig több olyan eset történt, amely hatékonyan segítette kutatómunkámat. Most ezek közül mutatok be néhány példát.

Máté András a blogomról szerzett tudomást a csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata) egy temetői előfordulásának megtalálásáról. Ennek következménye lett az az együttműködés, amely ennek a hazánkból korábban kipusztultnak hitt cserjefaj újabb tizenegy temetői előfordulásának megtalálását eredményezte. Erről írt cikkünket reményeink szerint benyújthatjuk közlésre.

 
Amikor idén tavasszal véletlenül rábukkantunk a dán kanálfű (Cochlearia danica) első hazai állományára, erről szintén írtam egy bejegyzést, amelyet a botanikusok levelezőlistáján is reklámoztam. Szinte biztosra vettem, hogy a növény előkerül másutt is ezért írtam a következőket: „Felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy érdemes az alábbi képeken bemutatott növény esetleges további hazai előfordulásaira figyelni, amelyekről – társszerzőség reményében – örömmel veszünk értesítést.” Szerencsére ennek híre közvetetten eljutott a botanikus Mesterházy Attila fülébe, aki tőlünk függetlenül bukkant rá a növényre a Dunántúlon. Felfedezéséről másképpen valószínűleg nem értesültünk volna. A faj előfordulását tárgyaló cikk írása itt is megkezdődött.
 
 

Kovács Gergely a blogomról értesült a temetők növénytani értékeiről és hívta fel édesapja figyelmét a témára. Ennek eredménye lett az apró nőszirom (Iris pumila) állományának előkerülése a nagyiváni ótemetőből, amely fajról korábban csak annyit tudtunk, hogy van egy régi, megerősítetlen adata Nagyiván helymegjelöléssel.


Ezen felül is több értékes közlést kaptam temetőkben talált érdekes növények előfordulásairól, legutóbb például tegnapelőtt. Nagy Zsolt néprajzkutatótól, aki jelenleg farmakobotanikai tanulmányokat folytat. Levelének néhány részletét, valamint küldött fényképeit szíves beleegyezésével van szerencsém itt is közzétenni:

Néhány hete találtam rá kutatói blogjára, melynek bejegyzéseit (a régiekkel együtt) azóta folyamatosan olvasom, követem. Innen értesültem egyik fő kutatási témájáról, területéről, mely a temetkezési helyek orchideafajaihoz kapcsolódik. Tisztelettel közlök Önnel néhány általam idén (2016) rögzített adatot orchideafajok előfordulásáról a Maros megyei Geges (ma Ghineşti) református temetőjének területéről. Ugyan nem vagyok botanikus …, de hét éve végzek Erdély különböző pontjain különböző etnopomológiai és etnobotanikai kutatásokat néprajzkutatóként (a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szereztem oklevelet, ahol többek között etnobotanika, etnofarmakobotanika stb. tárgyakat is hallgattam), illetve jelenleg a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humántudományok Karának kertészmérnöki képzésén negyed éves hallgatóként farmakobotanikai témában írom államvizsga-dolgozatom.

Mintaterületem 957 ha kiterjedésű, nagyrészt Natura 2000-es terület, amelybe a fent említett település temetője is beletartozik. Az eddigi terepmunka során a temető területén és közvetlen környezetében a következő Orchidaceae fajokat sikerült felvételezni (a dátumok az idei virágzás idejét is jelzik):


2016. április 16. Anacamptis morio – Nagy Zsolt felvétele

 
2016. május 21. Neotinea tridentata  – Nagy Zsolt felvétele 
 
2016. június 17. Gymnadenia conopsea  – Nagy Zsolt felvétele
Az Anacamptis egészen közönséges, szinte tömeges, míg a másik kettő csak helyenként, néhány példányban volt fellelhető….”

Eddig az idézet.
A levélen fellelkesülve, gyorsan megnéztem temetői adatbázisunkat, de a szóban forgó temetőben még nem jártunk, pedig Maros megyében összesen 41 temetőben fordultunk meg. Közülük 8 esetben találtunk orchideák előfordulását (4 esetben 1-1 fajt, 3 esetben 2 fajt es a egy esetben temetőben 4-et). Mindösszesen 6 orchideafajt talaltunk: Anacamptis coriophora, Anacamptis morio, Epipactis palustris, Neotinea tridentata, Platanthera bifolia, Spiranthes spiralis.



Ezen felül az alábbi értékes fajok előfordulásait jegyeztük még fel Maros megyei temetőkben: Adonis vernalis, Aster amellus, Carlina acaulis, Chamaecytisus albus, Dictamnus albus, Eriophorum latifolium, Gentiana cruciata, Jurinea mollis, Linum flavum, Ornithogalum brevistylum, Phlomis tuberosa, Polygala major.

Nagy Zsolttal történt további levélváltás során kiderült, hogy a felsorolt fajok közül 4 a gegesi temetőben is megtalálható. Mindezek alapján a temetőről látatlanban is úgy gondolom, hogy erdélyi viszonylatban is szép és értékes flórával rendelkezik, ahol igencsak érdemes lenne keresni az őszi füzértekercset (Spiranthes spiralis) is. Talán még kóróban is megtalálható…

Jelen bejegyzés közzétételét részben az inspirálta, hogy más érdeklődőket is rávegyen a temetők növényvilágának tanulmányozására. A témáról írott cikkeink itt és itt elérhetők.