A Magyar Biológiai Társaság Botanikai
Szakosztályának 1459. előadóülését tegnap 14 órai kezdettel tartották meg
Budapesten, az ELTE Füvészkertben (Illés u. 25.). Az ülésen
Isépy István elnökölt és sokan örülthettünk Pócs Tamás megtisztelő
jelenlétének. A közönség a következő előadásokat hallgathatta meg:
Sramkó Gábor, Horváth Orsolya, Molnár V. Attila, Löki Viktor, Laczkó Levente & Popiela Agnieszka: Az Elatine nemzetség filogenetikai vizsgálata
Az Elatine L. nemzetségen belüli
filogenetikai kapcsolatokról rendkívül keveset tudunk, a fajok evolúciós
története a családon belül majdhogynem ismeretlen, ami akadályozza a nemzetség
taxonómiai felülvizsgálatát. Kutatócsoportunk egy lengyel-magyar együttműködés
keretein belül vizsgálja a fajok rokonságát filogenetikában használt DNS régiók
szekvenálásával. Egy kivételével minden európai fajból gyűjtöttünk mintát
figyelmet fordítva arra, hogy az azonos fajok egyes mintái földrajzilag távol
essenek egymástól, valamint az Amerikai Egyesült Államok területéről is
rendelkeztünk 2 mintával.
Kiválasztottunk nukleáris (nrITS, Eif3E,
At103), plasztidiális (gének: atpB, matK, rbcL; intergenerikus
spacer-ek: accD-psaI, trnH-psbA, trnL-trnF), és mitokondriális (nad6)
markereket, amelyek közül az nrITS, At103, trnH-psbA, és
trnL-trnF régiókat szekvenáltuk, mivel ezeket találtuk a
leginformatívabbnak. 11 faj 18 mintájának szekvenciáját elemeztük. Az nrITS
szekvenciák segítségével előállított törzsfa betekintést nyújt a nemzetség
evolúciós viszonyaiba. A másik nukleáris, At103 régió paralógokat
tartalmaz, azonban klónozással ez a régió is vizsgálható. Tervünk, hogy az
informatív karaktereket hozzáadva az nrITS mátrixhoz növeljük a felbontást
a három azonosított fő leszármazási ágon belül. A plasztidiális régiók közül a trnL-trnF
hasonló eredményt mutat az nrITS-hez. A trnH-psbA régió
informatívabbnak tűnik, azonban valószínűleg duplikáció miatt nehezebben
olvasható a szekvencia.
Laczkó Levente, Lukács Balázs András & Sramkó
Gábor: Mit mondhatunk a nagyváradi
lótusz harmadkori eredetéről molekuláris genetikai adatok tükrében?
A Nymphaea lotus L. faj püspökfürdői
(Románia: Baile-1-Mai) populációját [var. thermalis (DC.) Tuzson]
vizsgálták. A populáció eredete a magyar botanika egyik régen vitatott kérdése,
a növény jelenlétét illetően két elmélet ismert: 1.) Tercier reliktum elmélet,
amelynek értelmében a populáció a földtörténeti Harmadkor óta folyamatosan
jelen van a területen; 2.) Betelepítés vagy betelepülés elmélet, amelynek
értelmében a növény vándormadarak, vagy a török fürdőkultúra révén történt
betelepítés eredményeként került a területre. A kérdést számos tanulmány
vizsgálta korábban is, amelyek nagy többségben a tercier reliktum elméletet
támogatták. A genetikai távolságot vizsgálaták a püspökfürdői populáció és az
afrikai állományok között, a nemzetség filogenetikájának kutatása során már
korábban is vizsgált nrITS és trnT-trnF DNS régiók szekvenálásával. A
püspökfürdői és afrikai mintákat összehasonlítva nem találtak jelentős
genetikai távolságot, tehát az nrITS és trnT-trnF szekvenciák nem támogatják a
tercier reliktum elméletet. Hozzászólt: Pócs Tamás, Höhn Mária, Sramkó Gábor
Barina Zoltán: Egy őszi hagymásunk, a vetővirág (Sternbergia colchiciflora)
virágzásának sajátságai
A szerző 2000 és 2013 között a Gerecse 3
mintaterületén állandó kvadrátok segítségével vizsgálta a vetővirág virágzási
és termésképzési sajátságait. Adatai alapján a faj ritkán és rövid ideig
virágzik. Virágzás leginkább a szeptemberi csapadék mennyiségével és a
szeptemberi hőmérséklettel mutat összefüggést. A szerző dokumentálta a talaj
feletti virágzás nélkül képzett termések révén a talajban történő (jelentős
mértékű) kleisztogám virágzást, valamint az állományok egyedszámának
csökkenését a vizsgálati időszakban.Hozzászólt: Pócs Tamás, Molnár V. Attila
Vojtkó András, Juhász Tamás & Dulai Sándor: Arló környékének növényvilága. Flóra és vegetáció
a Heves-Borsodi-dombvidék keleti részén
A szerzők az utóbbi években a
Heves-Borsodi-dombvidéken végzett flóra és vegetációkutatásuk eredményeként
röviden bemutatták a mintegy 200 négyzetkilométeres térképezett területet,
annak legfontosabb geológiai, klimatikus és vegetációs adottságait. A terület
tipikus ’medencedombság’, amely orografikus helyzete miatt ’hidegcsapdaként’
működik és ezzel magyarázható a montán fajokban (például Dentaria
glandulosa, Petasites albus) való gazdagság. A terület flóráját és
vegetációját fenyegető tényezők közül kiemelték az akácosodást.
Schmidt Dávid: Adventív fajok újabb megfigyelései Győr környékén
A szerző a Győr tágabb térségében és elsősorban az
autópályák környékén az utóbbi években tett érdekes megfigyeléseiről számolt be.
Az országot most már behálózó autópályák ökológiai folyosóként szolgálnak több
melegkedvelő és sótűrő faj (például Plantago coronopus) terjedéséhez. A
2013-as jelentős dunai árvíz is szolgáltatott új adventív megfigyeléseket,
például a Solanum peruvianum tömeges felbukkanása a Szigetközben. Hozzászólt: Isépy István, Balogh Lajos
Csontos Péter, Damian Chmura & Nagy József: Botanikai tanulmányúton a Sziléziai-Beszkidekben
A szerzők 2013. szeptemberében Lengyelország
dél-nyugati részén tett útjukról számoltak be. Egyik fő céljuk, a
Lengyelroszágban (még?) elég ritka ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) egy, Csontos
Péter által korábban megtalált populációjának felmérése volt. A váosias
környezetben, egy vasútállomás területén található kis kiterjedésű és
egyedszámú állomány továbbra is megvan és a talaj vizsgálatok alapján már
jelentős magbankot alakított ki. A szerzők beszámoltak további, a
Sziléziai-Beszkidekben tett kirándulásuk során talált növényekről, köztük a
fenyérgamandor (Teucrium scorodonia) lengyel botanikusok által nem
ismert előfordulásáról.
Sonkoly Judit, E. Vojtkó Anna, Takács Attila,
Horváth Orsolya & Molnár V. Attila:
Botanikai gyűjtőút az Ibériai-félszigeten
A 2013. április 17. és május 3. között tett
kutatóutunk fő célja minták gyűjtése volt az Elatine nemzetség
folyamatban levő filogenetikai vizsgálatához, elsősorban a gyűjteményünkből
eddig hiányzó Észak-Afrikában és az Ibériai-félszigeten megtalálható Elatine brochonii Clav. felkutatása. Emellett részben terepi adatgyűjtéssel,
részben herbáriumi anyagok tanulmányozásával szerettük volna pontosítani a
térségben előforduló látonya fajok elterjedéséről alkotott képet. Összesen 4 Elatine
fajt találtunk Huelva környékén és a Doñana Nemzeti Parkban, természetes
mediterrán időszakos tavacskákban és részben mesterséges eredetű időszakos
vizek partjain. Meglátogattuk az Universidad de Extremadura (Badajoz, UNEX) és
a Real Jardín Botanico de Madrid (MA) herbáriumait, ahol tanulmányoztuk és
revideáltuk az európai Elatine-anyagot. A terepi tapasztalatok és a herbáriumi
adatok alapján úgy tűnik, hogy az Ibériai-félszigeten Elatine macropoda
Guss. mellett gyakran előfordul az Elatine hexandra (Lapierre) DC. és
ritkábban az Elatine gussonei (Sommier) Brullo et al. is. Utóbbi faj
ibériai-félszigeti, valamint tavaly megtalált szicíliai előfordulásai alapján
valószínűleg sokkal elterjedtebb a Mediterráneumban, mint azt korábban
gondolták. A Doñana Nemzeti Parkban (El Rocio mellett) talált növény
alaktanilag és genetikailag is a Szardíniáról leírt Elatine campylosperma
Seub. nevű fajhoz áll közel, amelynek Giuseppe Giacintho Moris (1796–1869)
által Szardínián gyűjtött originális anyagát tanulmányoztuk hazafelé úton az
Università di Torino herbáriumában (TO).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése