2013. december 10., kedd

Editor's Choice - Botany



A Botany című folyóiratban megjelent cikkünk (Bartha L., Dragoş N., Molnár V. A., Sramkó G. 2013: Molecular evidence for reticulate speciation in Astragalus (Fabaceae) as revealed by a case study from section Dissitiflori. – Botany 91: 702–714.) bekerült a szerkesztő által ajánlott cikkek közé (Editor’s Choice). Ezzel egyidőben a teljes cikket szabadon hozzáférhetővé tették a kanadai folyóirat honlapján.

A Dr. Bartha László kolozsvári kollégánk által irányított munkában, a bennszülött és kiemelt természetvédelmi jelentőségű Péterfi-csüdfű (Astragalus peterfii Jáv.) rokonsági körének felderítését tűztük ki célul. Ezért számos mintát gyűjtöttünk feltételezhető rokonaiból, a nemzetség Dissitiflori szekciójából kerülnek ki. A munka eredménye, hogy egyrészt sikerült megtalálnunk a Péterfi-csüdfű legközelebbi rokonát a dél-ukrajnai A. pallescens képében (beigazolva ezzel a faj leíró Jávorka Sándor sejtését), másrészt igazolható volt a faj allopoliploid eredete és így önálló faji státusza. Az ITS-régió klónozásával genetikai bizonyítékot találtunk az egyébként önmegporzóként ismert nemzetségen belüli, ősi hibridizációra.
 

A Péterfi-csüdfű virágzatai Magyarszováton

A szerkesztő ajánlása:
'In their article entitled 'Molecular evidence for reticulate speciation in Astragalus (Fabaceae) as revealed by a case study from sect. Dissitiflori'  László Bartha, Nicolae Dragos, Attila Molnár V., and Gábor Sramkó discuss the potential involvement of hybridization in speciation in Astragalus. The authors used three plastid regions (ycf1, ndhF-rpl32, and rpl32-trnL) to uncover evidence of reticulation within this specific section of Astragalus. In addition to gaining a better understanding of the phylogeny of this section, they also highlight that the plastid regions used may be useful for further sectional delimitations in Astragalus.'

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése