2014. augusztus 20., szerda

Nyár ültetvények és orchideák


Az ültetvényerdők gazdasági jelentősége és kiterjedése világszerte növekszik, de természetvédelmi szempontból ritkán jelentenek értéket – különösen igaz ez a tájidegen fafajok állományaira. Az utóbbi évek kutatásai fényében viszont úgy tűnik, hogy a rendkívül apró magvaikkal a szelek szárnyán terjedő orchideák rendszeresen képesek megtelepedni a nyár ültetvényekben, még a szabályos mértani hálózatba telepített hibrid eredetű nemes nyár klónok állományaiban is.

A nyárfákat (Populus spp.) évszázadok óta óta ültetik Európában és Ázsiában. Az ültetett nyarasok területe napjainkban gyors ütemben növekszik világszerte, főként az Egyesült Államokban, Kínában és Dél-Koreában. Az Nemzetközi Nyárfa Bizottság (International Poplar Commission) 1992-ben 19 olyan országot tartott számon melyek legalább 10.000 hektár nyárültetvénnyel rendelkeznek, és hét ország (Kína, Franciaország, Németország, Magyarország, Románia, Törökország, és az egykori Jugoszlávia) 100.000 hektárnál is nagyobb kiterjedésű nyárfa ültetvénnyel rendelkezik. A nyárfát széleskörű felhasználási módok jellemzik: használják az építőiparban, furnérlemezeket és papírt is gyártanak belőle. A nyárfaültetvények az utóbbi évtizedekben környezetvédelmi szempontból is az érdeklődés középpontjába kerültek. A gyors növekedésű nyár fajok olyan megújuló energiaforrásként hasznosíthatók, melyek két úton is csökkenthetik a légköri szén-dioxid koncentrációt; egyrészt helyettesíthetik a fosszilis energiahordozókat, másrészt növelik a talaj szén-tartalmát.
Az utóbbi évtizedekben Európában az őshonos nyárfajokat egyre inkább felváltják az idegenhonos, hibrid eredetű fajták klónjai, melyek jól bírják a mostoha körülményeket, rövid idő alatt nagy méretet képesek elérni, ezáltal igen rövid a vágásfordulójuk. A nyárfaültetvények Magyarországon is fontos gazdasági jelentőséggel rendelkeznek. A nyarasok teljes kiterjedése a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2000–2011 között átlagosan 1.850 km2 volt, ez a teljes magyarországi erdőterület 10%-át jelenti. Ebben az időszakban a nyarasok kiterjedése mintegy 15500 hektárral növekedett és a következő évtizedekben további növekedés várható. A nyárasok a tölgyfajok (Quercus spp., 5.740 km2, 33%), és az akác (Robinia pseudacacia, 4.120 km2, 23%) után harmadik legnagyobb erdőborítást adják hazánkban. 1996 és 2011 között a magyar nyárasok évente átlagosan több mint egymillió kétszázezer köbméter faanyagot szolgáltattak, ezen belül a hibrid nyárak részesedése ötször nagyobb, mint az őshonos fajoké.
A nyár ültetvények gazdasági jelentősége ellenére viszonylag hiányosak az ismereteink természetvédelmi jelentőségükről. A nemesnyárasokat az ökológusok jellegtelen gyepszintű, alacsony természetességű állományokként jellemzik. Németországi vizsgálatok viszont megállapították, hogy a nyár- és fűz ültetvények növényvilága jelentős sokféleséggel (diverzitással) rendelkezik. Amerikai vizsgálatok szerint a nyártelepítések következtében kisebb a biodiverzitás csökkenése, mint más energianövények (például kukorica) termesztése esetében.
A tény, hogy az orchideák képesek megtelepedni másodlagos élőhelyeken (például felhagyott homok- és kőbányákban, gyümölcsösökben) elég régen ismert, de nyár ültetvényekben történő megtelepedésüket inkább érdekes, ritka eseményként tartották számon. Eddig hét orchideafaj és egy hibrid előfordulását közölték három európai ország területéről, legtöbbjüket Lengyelországból. Hazánkban elsőként Werner Ervin számolt be 1982-ben az Élet és Tudomány hasábjain orchideafajok (köztük az akkoriban hazánkból kipusztultnak hitt méhbangó) ültetett nyárasban talált előfordulásáról a Szigetközben.
Annak kiderítésére, hogy a nyár ültetvények milyen jelentősek, mint a hazai orchideák élőhelyei több száz nyár ültetvényt vizsgáltunk meg orchideákat keresve a Kárpát-medencében. Összesen 150 ültetvényben folytattunk részletes adatgyűjtést, közöttük minden megtalált orchideás állományban.
A megvizsgált nyár ültetvényekben összesen 77 állományban találtunk legalább egy orchideafajt. Az egy állományban talált fajok száma 1 és 4 között változott. Összesen 11 orchideafaj 112 populációjának mintegy 16 600 virágzó hajtását találtuk.
A nyárfa ültetvényekben a legnagyobb arányban rizómás, mixotróf nőszőfű (Epipactis), madársisak (Cephalanthera) fajok telepedtek meg. Összesen 6 önmegporzó, 2 nektártermelő és 3 táplálék ígéretével megtévesztő fajt találtunk a vizsgált nyárasokban. Az nyár ültetvényekben megtelepedett, különböző megporzástípusú orchideák szaporodási (termésképzési) sikere között statisztikai értelemben jelentős különbséget mutattunk ki. A legnagyobb arányban az önmegporzó, majd a nektártermelő fajok virágaiból képződtek termések, a legkisebb arányban pedig a megtévesztő fajok virágaiból. Az önmegporzó fajok sikerességéhez a jórészt mezőgazdaságilag intenzíven művelt kultúrtájban található nyár ültetvényekben hozzájárulhat a megporzó rovaroktól való függetlenségük.
A telepített nyarasokból eddig ismertté vált orchideafajok többsége az Epidendroideae alcsaládba tartozó nőszőfű (Epipactis), madársisak (Cephalanthera) nemzetségekhez tartozik. Minden eddig tanulmányozott európai nőszőfű és madársisak faj mixotróf növénynek bizonyult; azaz fotoszintetizálnak, de emellett erdőalkotó fák ektomikorhizáival (EM) is kapcsolatban állnak gyökereiken keresztül. Ezeknek az orchideafajoknak a telepített nyarasokban való megtelepedése összefügghet lokálisan előforduló gombákkal. Bár a nyár (Populus) fajok irodalmi adatok alapján képesek egyidejűleg ektomikorrhiza (EM) és arbuszkuláris mikorrhiza (AM) képzésére, de domináns mikorrhizáikat az előbbiek alkotják.
A vizsgált nyár ültetvények átlagos törzsátmérője 9,3 cm és 64,1 cm között változott. A legvékonyabb törzsű állományokban egyáltalán nem találtunk orchideát. A legkisebb törzsátmérőjű (tehát legfiatalabb) nyáras-állomány, amelyben orchideát találtunk 16,9 cm-es átlagos törzsátmérővel rendelkezett. Vizsgálataink alapján a nyár ültetvények átlagos törzsátmérője (tehát kora) jelentősen befolyásolja, hogy az adott állományban előfordulnak-e orchideák. Az orchidea nélküli ültetvények statisztikai értelemben jelentősen kisebb törzsátmérővel rendelkeznek, mint azok, amelyekben legalább egy orchideafaj előfordul. Ugyanakkor az orchideás állományok átlagos törzstávolsága ugyan némileg nagyobb, mint azoké az ültetvényeké, amelyekben nem találhatók orchideák, ám a különbség statisztikai értelemben nem jelentős. Mivel a nagyobb átlagos törzsátmérőjű (tehát idősebb) ültetvényekben jelentősen nagyobb valószínűséggel élnek orchideák a nyár ültetvények kora döntő befolyással van az orchideák megtelepedésére. Azon túl, hogy nyilvánvalóan időbe telik, míg a teljes talajelőkészítés után orchideamagok jutnak el az ültetvényekbe, a magvakból a talaj felett megjelenő orchideák kifejlődése további éveket igényel. Hazánkban a nemesnyár klónok vágásérettsége a méretes nyárfarönk termelése esetén 18–25 év, a papírfa vagy forgácsfa termelése esetén pedig 15–18 év. Míg előbbi termesztéstechnológia lehetővé teszi az orchideák állományainak megtelepedését a nyáras ültetvényekben, addig az utóbbi viszont aligha. Az orchideák rendszerint 20 centiméteres átlagos törzsátmérő felett jelennek meg a nyár-ületvényekben, a 21–30 cm törzsátmérő eléréséhez a nemes nyár esetében hazánkban körülbelül 22 évre van szükség. A nyár ültetvények fiatal korban igen érzékenyek a növényi konkurrenciára, amely jelentősen csökkenti a növekedésüket és a produktivitásukat ezért intenzív növényvédelemre és a sorközök szántására/tárcsázására szorulnak. Ezek a munkálatok viszont nyilvánvalóan hátráltathatják az orchidea-populációk kialakulását. Ugyanakkor nem elhanyagolható tény, hogy a rendszeresen szántott sorközű állományokban, homok alapkőzeten gyakran megfigyelhető az igen allergén virágporú ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) inváziója.
A nyár ültetvények természetvédelmi jelentőségét fokozza, hogy egyrészt több orchideafajnak igen jelentős (több ezer példányt számláló) állományaira bukkantunk; másrészt több megtalált kosborféle – például Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii), Norden-nőszőfű (E. nordeniorum), bugaci nőszőfű (E. bugacensis) kifejezetten szűk elterjedésű faj – amelyek ismert állományainak jelentős része telepített nyár ültetvényekben fordul elő.
Az alapvetően gazdasági célokat szolgáló nyár ültetvények esetében irreális cél lenne a bennük megjelenő orchideák miatt a használat jelentős korlátozása. De a kosborfélék állományaik túlélése elősegíthető lenne néhány olyan tevékenységgel, amelyek az alapvető gazdasági rendeltetést nem veszélyeztetik:
(1) a vágásforduló lehetőség szerinti kitolása);
(2) a gyomirtózás és a sorközök tárcsázásának az ültetvény létesítésének utáni időszakra történő csökkentése;
(3) az ültetvények tarvagása helyetti soronkénti letermelés;
(4) a nagy kiterjedésű telepítések és tarvágások helyett mozaikos véghasználat, amely elősegítheti az orchideák dinamikus ’vándorlását’ a különböző korú ültetvények között.
Összefoglalva elmondható, hogy vizsgálataink alapján az orchideák megtelepedése nyár ültetvényekben nem kivételesen ritka jelenség, a Kárpát-medencében a vizsgált állományok közel ötödében találtunk orchideákat. Eredményeink alapján a nyár ültetvények jelentős szerepet játszanak, mint a ritka és védett fajokként számon tartott orchideák élőhelyei. Megemlítjük, hogy a nyár ültetvényekben orchideákon kívül egyéb védett növényfajokat – kunsági bükköny (Vicia biennis), debreceni torma (Armoracia macrocarpa), hosszúlevelű veronika (Veronica longifolia), mocsári csorbóka (Sonchus palustris), karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), kereklevelű körtike (Pyrola rotundifolia) – is találtunk. Az őshonos és nemes nyárak ültetvényei természetvédelmi szempontból sokkal értékesebbek, mint a szintén tájidegen fehér akác ültetvényei.

A részletesen vizsgált 150 nyár ültetvény földrajzi elhelyezkedése. Az orchideás állományokat fekete, az orchidea nélkülieket üres körök jelzik


 A hazai nyár ültetvényekben található orchideák: A. – elbai nőszőfű, B – vörösbarna nőszőfű, C bugaci - nőszőfű, D – Norden-nőszőfű, E – Tallós- nőszőfű, F – széleslevelű nőszőfű, G – fehér madársisak, H – kardos madársisak, I – piros madársisak, J – madárfészek, I – pompás sisakoskosbor, L – méhbangó



A bugaci nőszőfű legnagyobb hazai állományai nyár ültetvényekben élnek a Kiskunságban

 
Homoki nyáras a Duna-Tisza közén vörösbarna és bugaci nőszőfű termőhelye


A nemesnyár ültetvényekben a fákat szabályos mértani alakzatban telepítik

 
Nemesnyáras a Tisza mentén, Tallós- és széleslevelű nőszőfű és fehér madársisak termőhelye


Vörösbarna nőszőfű virágzata

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése