2015. november 30., hétfő

A karácsony és az ádvent növényei

A karácsony keresztény ünnep, Jézus Krisztus földi születésének emléknapja, az öröm a békesség, a család, az otthon és a szülőföld ünnepe. Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének tartotta. Szerte a világon sok, nem keresztény ember is a szeretet ünnepének tekinti. Az ádventtől vízkeresztig tartó karácsonyi ünnepkörnek saját szimbólumrendszere, jellegzetes szokásai, ételei, sőt, növényei is vannak. Bejegyzésünk az utóbbiakat igyekszünk bemutatni.

Az ókeresztény vallási szimbolikában a sötétségen diadalmaskodó fényt Jézus jelképezte, ezért 325-ben az első nikaiai zsinat Jézus születésének napját a téli napforduló tájára helyezte. A karácsony ma talán legismertebb kelléke és szimbóluma a karácsonyfa, amelyről nem sokan tudják, hogy állítása nem is olyan régi szokás. Talán abban gyökerezhet, hogy egyes források szerint a középkorban is szokás volt egy fiatal fát kivágni, ami az ifjú élet feláldozását jelképezte, ahogy Jézus is feláldozta fiatal életét az emberekért. A karácsonyfa pontos eredete homályba vész, egy legenda szerint az elsőt Luther Márton (1483–1546) a protestáns reformáció szellemi atyja állította gyermekének. Akár így történt, akár nem Sebastian Brant német író a 15. század végén Strassburg városából számolt be az első karácsonyfáról, amelyet ostyával és almával díszítettek. Fenyőfa karácsonyi árusításáról beszámoló legkorábbi írásos emlék ugyancsak Elzászban maradt fenn, 1521-ből. Az első gyertyás karácsonyfát az 1660-as évekből említették. A Habsburg Birodalomban az első karácsonyfát 1814-ben állították Bécsben egy Berlinből áttelepült bankárcsalád házában. Akkoriban ez még olyan különleges eseménynek számított, hogy még a titkosrendőrség is jelentést írt róla. Hazánkban először Brunszvik Teréz (1775–1861) grófnő, az első magyarországi óvódák megalapítója állított karácsonyfát 1824-ben. A magyar szépirodalomban a karácsonyfát először Jókai Mór említette 1854-ben A koldusgyermek című elbeszélésében. Ezt követően azonban még mintegy fél évszázadnak kellett eltelnie, míg a karácsonyfa állítása hazánkban és a legtöbb keresztény országban általános jelenséggé vált, eleinte a német származású polgári családokra volt jellemző.

Karácsonyfának hagyományosan valamilyen örökzöld fenyőfélét díszítenek fel. Hazánkban leggyakrabban három fenyőnemzetség fajait termesztik és forgalmazzák karácsonyfaként: a lucfenyők (Picea) 4 faját [leggyakrabban a közönséges lucot (Picea abies) és a viaszos tűlevelei miatt feltűnő szépségű ezüstfenyőt (Picea pungens)], a Pinus nemzetség 3 faját és a jegenyefenyők (Abies) 3 faját. Utóbbiak közé tartozik a kaukázusi jegenyefenyő vagy Nordmann-fenyő (Abies nordmanniana), amelynek a közkeletű vélekedéssel szemben nincs köze Normandiához, mert neve Alexander von Nordmann (1803–1866) finn zoológusnak állít emléket, aki 1835-ben a Kaukázusban (a mai Grúzia területén) felfedezte. A felsoroltakon kívül ritkábban még számos más fenyőfajt is használnak karácsonyfaként. . Az Egyesült Államokban sokan a narancsillatú amerikai duglászfenyőt (Pseudotsuga menziesii) vásárolják a jeles ünnepre.

A fenyőféléken kívül más örökzöldek játszanak fontos szerepet a karácsonyi ünnepkörben. Az örökzöld növények tisztelete az egyiptomi, a germán, a római és a kelta kultúra hagyományaiból régóta ismeretes. Az egész évben zöldellő gallyak több vallás és kultúrkör esetében egyaránt az öröklétet szimbolizálták. A fehér fagyöngy kiemelkedően fontos volt a kelta (druida) mitológiában, manapság különösen az angolszász világban elterjedt karácsonyi dísz. Többnyire az ajtó fölé erősítik, és úgy tartják, hogy aki fagyöngy alatt csókolja meg választottját, annak szerelme örökké tart. Karácsony tájékán árulják, tartós, szép csokra az ünnepek kedvelt szobadísze. (Érdemes megemlíteni, hogy a skandináv mitológia szerint Baldr korai halálát fagyöngyből faragott nyílvessző okozta.)

Az egyik legrégibb karácsonyi kerti növény a Közép-Európában honos, már decemberben virágot hozó évelő, a fekete hunyor (Helleborus niger). A növény nevét fekete gyökereiről kapta, ezek gyógyhatású, de ugyanakkor mérgező anyagokat is tartalmaznak. Ókori görög és római orvosok, természettudósok írásaiból tudhatjuk, hogy például a gyökérkivonatot súlyos idegrendszeri betegségek kezelésére is használták. Szépséges virágaival a lovagkor hősei üzentek szívük választottjának.

A meszes talajt kedvelő faj a Mészkő-Alpok déli, illetve nyugati oldalának szubalpin bükköseiből, száraz fenyveseiből származik. Télen bontja nagy, feltűnő, halvány rózsásfehér szirmait, virágát a tél hidegével dacoló rovarok porozzák be. A nálunk a Nyugat-Dunántúl kertjeiben vagy turistaösvényei mentén megtelepedő növény a német nyelvterületen Schneerose-nak (hórózsának) vagy Christrose-nak (Krisztusrózsának) nevezik. A karácsonyi asztal díszítésére használták, és még ma is népszerű.

Azoknak, akik megszokták a mérsékeltövi négy évszak szabályos változását, szinte hihetetlennek tűnik, hogy a karácsony ünnepe, a téli napforduló jeles eseménye, a nyári Nap tüzes melegében legyen. Márpedig, így van ez a Föld déli féltekéjén.

A karácsony megünneplésének szokását az első európai telepesek vitték Új-Zélandra. Egy angol misszionárius 1833-ban a bennszülöttek által pohutukawa néven emlegetett (tudományos nevén Metrosideros excelsa), pompás virágokat hozó fa alatt tartotta a szentmisét, majd példáját mások is követték. A maorik által szent faként tisztelt növény a mirtuszfélék családjába tartozik, decemberben, karácsony táján nyíló virágaival. Előbb a templomokat díszítették virágaival, majd az évtizedek során az ünnep szimbólumnövényévé vált. 

Szintén a fagyöngyfélék rokonsági körébe tartozik az ausztrál karácsonyfa, amely ugyancsak félélősködő növény. Ennek a kistermetű fának feltűnő, sárga virágai karácsony táján (valójában október és január között) nyílnak.

Nyugat-Európában főleg Angliában használják karácsonyi díszként a földrész déli és atlantikus vidékein elterjedt kétlaki magyal termős példányainak ágait. Hazánkban telepítve vagy ritkán elvadulva fordul elő. Hasonló díszítő szerepe van a piros színű húsos magköpenyeivel feltűnő szépségű tiszafának, amely hazánkban a Bakonyban és a Bükkben őshonos előfordulású, de országszerte megtalálható parkokba és kertekbe telepített díszfaként is.

A legnépszerűbb karácsonyi szobanövény egy közép-amerikai eredetű kutyatejfaj, a mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima). Az eredeti élőhelyén néhány méter magasságúra növő cserje dekoratív, többnyire piros színű virágzati fellevelei miatt kedvelt dísznövény. Égővörös felleveleinek szépségére utal tudományos nevében a pulcherrima (gyönyörű) szó is. Mexikóban a XVI. század óta kapcsolódik a karácsony-kultuszhoz.

A legenda szerint egy Pepita nevű lány olyan szegény volt, hogy Jézus születésnapjára nem tudott ajándékot venni, ezért egy angyal sugallatára út menti gyomnövényeket ültetett a templom kertjébe. A gyomok vérvörös hajtásokat hoztak, amelyek Jézus véráldozatát szimbolizálják.

A karácsonyhoz nevében leginkább kötődő növény a karácsonyi kaktusz, amely az ünnepek idején bőven hozza liláspiros virágait. A mai nevén Schlumbergera nevű kaktusznemzetség több faját szokatlan, téli virágzási idejük miatt nevezik magyarul így. Ezek a Dél-Amerika hegyvidékeiről származó, rövid nappalos növények érzékenyek arra, ha virágzásuk közeledtével megváltoztatjuk helyüket a szobában, a módosult fényviszonyok hatására virágbimbóikat el is dobhatják.

Néhány országban, főleg Kelet-Európában termesztett növények, például a búza, a mák vagy a gránátalma (Punica granatum), is fontos szerepet játszanak karácsonykor, mint a jólét, a gyarapodás és a termékenység növényi jelképei.





 
Fekete István Téli Berek című regényében Matula bácsi borókabokrot díszített fel karácsonyfának
A feketefenyőt karácsonyfaként viszonylagos olcsósága miatt kedvelik
 
A fehér fagyöngy főként Nagy-Britanniában és Amerikában karácsonyi jelkép
A magyal télen is pirosló termései miatt a karácsonyi dekoráció kedvelt eleme

Különösen kedvelt ünnepi növényünk a karácsonyi kaktusz
A kutyatejfélék közé tartozó mikulásvirág színes felleveleivel díszít
A tiszafa álterméses hajtásai üde színfoltot kínálnak
Nálunk a lucfenyő a legnépszerűbb karácsonyfa
 
 

2015. november 28., szombat

Ex libris

Néha bosszankodom (tanítványaim szerint: "hőbörgök") azon, hogy kölcsönadok valakinek egy könyvet, azután hiába keresem. Ilyenkor eszembe jut, hogy milyen kár, hogy nincs saját Ex libris-em.

Az Ex libris sokszorosított (grafikai vagy nyomdai) eljárással készített papírlap, melyet a könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztanak azzal a céllal, hogy a könyv hovatartozását dokumentálja.

Tanszékünk alapító professzora, Soó Rezső hatalmas kisgrafikai magángyűjteménnyel is rendelkezett, így nem csoda, hogy 1934-ben a tanszéknek is készíttetett ex librist, mégpedig a neves debreceni grafikussal, Várkonyi Károllyal.

Az alkotáson hortobágyi táj látszik és a kilenclyukú hídon és a csárdán kívül felismerhető a puszta több jellegzetes növényfajai is.
 

2015. november 27., péntek

Diószegi Szeminárium előadása december 3-án

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Diószegi Szeminárium következő rendezvényén,
 
Fekete Réka, Nagy Timea, Takács Attila, Biró Éva, Bódis Judit, Óvári Miklós,
Tökölyi Jácint & Molnár V. Attila:
Orchideák úton-útfélen: kutatási jelentés és balkáni útibeszámoló
 
című előadásán.

Helyszín: Élettudományi Épület, Diószegi Szeminárium (1.035)
Időpont: 2015. 12. 03., 18.00 óra
 
 

2015. november 24., kedd

Kari TDK konferencia

2015. november 27-én rendezik az Őszi Kari Tudományos Diákköri Konferenciát a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karán. A Biológia Szekción belül a Biológia I. tagozatban, az Ökológia Épület Fszt. 01-es teremben két tanítványom fog előadni:
9.15-9.30 Fekete Réka I. Biológus MSc: Útszegélyek orchideaflórája
11.30-11.45 Süveges Kristóf I. Biológus MSc: Törökországi temetők orchideáinak termésképzési sikere
Mindkét esetben társ-témavazető: Dr. Tökölyi Jácint.
A TTK Növénytani Tanszéket még egy előadás képviseli:
9.30-9.45 Laczkó Levente II. Biológus MSc: A medvefülkankalinok (Primula auricula agg.) filogeográfiája. Témavezető: Sramkó Gábor posztdoktori kutató, DE TTK Növénytani Tanszék.
 
A konferencia teljes programja elérhető itt.

 

115 éve született Boros Ádám

115 éve született a 20. századi magyar botanika kiemelkedő alakja: Boros Ádám. További információk a Magyar Természettudományi Múzeum blogjában és a ebben a cikkben.

2015. november 20., péntek

2015. november 19., csütörtök

Mestertanár aranyérem

A tegnapi napon a Magyar Tudományos Akadémia székházában adták át az Országos Tudományos Diákköri Tanács által adományozott Pro Scientia aranyérmeket és Mestertanár aranyérmeket. Utóbbi kitüntetést vehettem át én is.

 

Az elismerést az OTDT 1997-ben alapította a minőségi felsőoktatás érdekében kifejtett munkásság méltányolására azon oktatók és kutatók jobb megbecsülése és ösztönzése céljából, akik az egyetemisták és a főiskolások kötelező tananyag elsajátításán túlmutató, tudományos diákköri, szakkollégiumi vagy egyéb önképzési formában megvalósuló tudományos tevékenységének elősegítéséért, kibonta­koz­tatásáért és elismeréséért témavezetőként és a tudományszervezés terén éveken át kiemelkedően eredményes, áldozatos munkát végeztek.

 
Az érem homlokzati oldala Bognár György szobrászművész alkotása és
Raffaello Santi: Az athéni iskola című művének részlete nyomán készült

 
Témavezetésemmel 1999 óta összesen 15 az Országos Tudományos Diákköri Konferencián vagy az Országos Felsőoktatási Környezettudományi konferencián díjazott dolgozat készült:



 

1999

2000

2001

2008

2009

2010

2011

2012

2013

2014

2015

Összesen

1. díj

1

1

-

1

-

-

-

1

-

1

-

5

2. díj

-

-

-

1

1

-

-

-

1

1

1

5

3. díj

-

-

1

-

-

1

1

1

-

1

-

5
 
Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon és az Országos Felsőoktatási Környezettudományi Konferencián a következő tanítványaim értek el helyezéseket:

 

Hallgatók neve

Tudományos konferencián elért eredmény

Pfeiffer Norbert

XXIV. OTDK, Debrecen, 1. díj 1999

Gulyás Gergely

XXV. OTDK, Budapest, 3. díj, 2001

Takács Attila

XXIX. OTDK, Veszprém, 2. díj, 2009

Sonkoly Judit, Hegedűs Roland, E. Vojtkó Anna,

XXX. OTDK, Budapest, 3. díj, 2011

Lovas-Kiss Ádám, Löki Viktor, Takács Attila

XXXI. OTDK, Szeged, 2. díj, 2013

Süveges Kristóf, Fekete Réka, Lovas-Kis Ádám

XXXII. OTDK, Pécs, 2. díj, 2015

Pfeiffer Norbert

VII. OFKD, Debrecen, 1. díj, 2000

Bata Kinga

XI. OFKD, Nyíregyháza, 1. díj, 2008

Pénzes Csaba, Bán Ágnes, Nagy Szabolcs

XI. OFKD, Nyíregyháza, 2. díj, 2008

Takács Attila

XII. OFKD, Veszprém, 3. díj, 2010

Takács Attila , Sonkoly Judit

XIII. OFKD, Veszprém, kiemelt 1. díj, 2012

Takács Attila , Lovas-Kiss Ádám , Sonkoly Judit

XIII. OFKD, Veszprém, 3. díj, 2012

Löki Viktor, Lovas-Kiss Ádám és  Süveges Kristóf

XIV. OFKD, Pécs, 1. díj, 2014

Löki Viktor

XIV. OFKD, Pécs, 3. díj, 2014

Nagy Timea

XIV. OFKD, Pécs, 2. díj, 2014


Köszönöm!

Diákkörös hallgatókkal közösen készült publikációk:

1.    Gulyás G., Sramkó G., Molnár V. A., Rudnóy Sz., Illyés Z., Balázs T., Bratek Z. (2005): Nuclear ribosomal DNA ITS paralogs as evidence of recent interspecific hybridization in the genus Ophrys (Orchidaceae). – Acta Biologica Cracoviensia Series Botanica 47(2): 61-67. (IF: 0,368)

2.    Sramkó G., Gulyás G., Matus G., Rudnóy Sz., Illyés Z., Bratek Z., Molnár V. A. (2008): Leaf width, nrDNA and cpDNA ITS sequence variation within Central European Bulbocodium vernum and B. versicolor (Colchicaceae) populations: are there really two taxa? – Acta Biol. Hung. 59(1): 103–114. (IF: 0,619)

3.    Sramkó G., Gulyás G., Molnár V. A. (2011): Convergent evolution in Ophrys kotschyi (Orchidaceae) revisited: a study using nrITS and cpIGS sequences.  Annales Botanici Fennici 48: 97–106. (IF: 1,014)

4.    Molnár V. A., Takács A., Horváth O., E. Vojtkó A., Király G., Sonkoly J., Sramkó G. (2012): Herbarium Database of Hungarian Orchids I. Methodology, dataset, historical aspects and taxa.  Biologia 67(1): 79–86. (IF: 0,506)

5.    Lukács B. A., Sramkó G., Molnár V. A. (2013): The plant diversity and conservation value of continental temporary pools.  Biological Conservation 158: 393–400. (IF: 4,036)

6.    Molnár V. A., Horváth O., Tökölyi J., Somlyay L. (2013): Typification and seed morphology of Elatine hungarica (Elatinaceae). Biologia 68(2): 210–214. (IF: 0,696)

7.    Takács, A., Lukács, B. A., Schmotzer, A., Jakab, G., Deli, T., Mesterházy, A., Király, G., Balázs, B., Perić, R., Eliáš, P. jun., Sramkó, G., Tökölyi, J., Molnár V., A. (2013): Key environmental variables affecting the distribution of Elatine hungarica in the Pannonian Basin. Preslia 85(2): 193–207. (IF: 2,778)

8.    Sramkó G., Molnár V. A., Hawkins J. A., Bateman R. B. (2014): Molecular phylogeny and evolutionary history of the Eurasiatic orchid genus Himantoglossum s.l. (Orchidaceae).  Annals of Botany 114(8): 1609–1626. (IF: 3,654)

9.    Biró É., Bódis J., Nagy T., Tökölyi J., Molnár V. A. (2015): Honeybee (Apis mellifera) mediated increased reproductive success of a rare deceptive orchid. Applied Ecology and Environmental Research 13(1): 181–192. (IF2014: 0,557)

10.Molnár V. A., Löki V., Takács A., Schmidt J., Tökölyi J., Bódis J., Sramkó G. (2015): No evidence for historical declines in pollination success in Hungarian orchids. Applied Ecology and Environmental Research 13(4): 1097–1183. (IF2014: 0,557)

11.E. Vojtkó A., Sonkoly J., Lukács B. A., Molnár V. A. (2015): Factors affecting reproductive success in three entomophilous orchid species in Hungary. Acta Biologica Hungarica 66(2): 231–241. (IF2014: 0,589)

12.Löki V., Tökölyi J., Süveges K., Lovas-Kiss Á., Hürkan K., Sramkó G., Molnár V. A. (2015): The orchid flora of Turkish graveyards: a comprehensive survey. Willdenowia 45(2): 231–243. (IF2014: 0,721)

13.Lovas-Kiss A., Sonkoly J., Vincze O., Green A. J., Takács A. & Molnár V. A. (2015): Strong potential for endozoochory by waterfowl in a rare, ephemeral wetland plant species (Astragalus contortuplicatus, Fabaceae). – Acta Societatis Botanicorum Poloniae 84(3): 321–326. (IF2014: 1,174)

14.Sonkoly J., E. Vojtkó A., Tökölyi J., Török P., Sramkó G., Illyés Z., Molnár V. A. (2016): Higher seed number compensates for lower fruit-set in deceptive orchids. – Journal of Ecology DOI 10.1111/1365-2745.12511 (IF2014: 5,521)