2017. október 8., vasárnap

Podani János székfoglaló előadása

Ajánlom minden érdeklődő szíves figyelmébe
Podani János, az MTA rendes tagja
Fák vagy korallok - kládok vagy rangok?
című székfoglaló előadását.

Helyszín: MTA Székház, Budapest V., Széchenyi I. tér 9.

Időpont: 2017. október 10. kedd, 13.00





ÖSSZEFOGLALÁS: A rendszertan és az evolúcióbiológia kapcsolata sohasem volt annyira erős, mint mostanában. Ennek ellenére az élővilág evolúciójáról szóló ismereteink csak részben érvényesülnek a rendszerezés elméletében és gyakorlatában. A biológus társadalom nem elhanyagolható része ugyanis vonakodva vesz tudomásul egyes változásokat, mert azok évszázados hagyományokkal ellentétesek. Ehhez az evolúcióbiológia oldalán  mutatkozó kommunikációs problémák is hozzájárulnak. Több oka van tehát annak, hogy ma még nincs rend a rendszertanban. Az előadás ezt a problémakört járja körül, s egyben megoldásokat is javasol.

KULCSSZAVAK HIERARCHIÁJA: Biológiai rendszerezés (kladisztika, szisztematika, taxonok, nómenklatúra); a biológia története (Linné, Lamarck, Darwin, Haeckel); evolúcióbiológia (az élet fája, filogenetika, molekuláris módszerek, paleontológia).



             ×      ×      ×      ×

              ×    ×        ×    ×

                × ×          × ×

                  ×          ×

                    ×      ×

                       × ×

                        ×

                        ×



2017. október 5., csütörtök

Megtörtént a Kitaibelia 22(1) szám kipostázása

Megjelent nyomtatásban a Kitaibelia című botanikai-természetvédelmi folyóirat 22. évfolyam 1. száma (Felföldy Lajos emlékszám). A 224 oldalas füzetben 16 cikk, valamint apró közlemények kaptak helyet. A kötet postázása a múlt héten megtörtént. Kérjük, hogy akik a hét folyamán nem kapják kézhez a kötetet, de igényt tartanak rá, legyenek szívesek írjanak az alábbi email-címre:
 

2017. október 2., hétfő

Eponimia, botanika és politika

Friss hír miszerint szingapúri látogatása kapcsán orchideát neveztek a magyar miniszterelnökről. (Miként egyik elődjéről is, aki 1994 és 1998 között töltötte be ezt a tisztséget.)




Az eponimia – azaz köznevek személynevekből történő képzése – nem idegen a természettudományoktól és botanikától. Görög eredetű kifejezés, amely az epi (jelentése: -ról, -ről) és az onyma (név) szavakból ered. Az emberi kultúra eponimákban örökíti meg azoknak a kivételes személyeknek a nevét, akikre az utókor hálásan emlékezik. Eponima az a szó, amely valamely kivételes, (általában valós, ritkábban kitalált) személyiség nevét őrzi. Az eponimák jelölhetnek például dinasztiát (Árpád-ház – Árpád), földrajzi helyet (Amerika – Amerigo Vespucci), jelentős új paradigmát (darwinizmus - Charles Darwin), intézményt (akadémia – Akadémosz), eljárást (galvanizálás – Luigi Galvani), eszközt [biro (golyóstol angol nyelvterületen) – Bíró László], kémiai elemet (Einsteinium – Albert Einstein), anyagot (Diesel-olaj – Rudolf Diesel), égitestet (Halley-üstökös – Edmund Halley), matematikai összefüggést (Poisson-eloszlás - Siméon Denis Poisson), fizikai jelenséget (Brown-mozgás – Robert Brown), mértékegységet (eotvos – Eötvös Loránd), testrészt (Ádámcsutka – Ádám), sejtalkotót (Golgi-apparátus – Camillo Golgi), betegséget (Kaposi-szarkóma – Kaposi Mór), és természetesen élőlényeket is. Merton (1973) szerint a tudománytörténész feladata, hogy „megörökítse a tudományos ismeret eredetének kollektív emlékezetét. ... Anonim jelenségeknek nincsen helye a dolgok rendjében. Eponimitás és nem anonimitás a követendő”. Az eponimia az egyik legfontosabb – és valószínűleg a legmagasztosabb – tudományos elismerés. Mivel a tudományos eponimák rangja és becse évszázadokon át fennmaradt, szükségszerű, hogy nagyon jelentős és valós érdemek alapozzák meg őket. Ha ugyanis az eponimiát a tudományos érdemeken túli egyéb tényezők, mint személyes barátság, gazdasági hatalom, politikai nyomás vagy nemzeti hovatartozás meghatározóan befolyásolnák az a jelenség fontosságának, elismertségének elértéktelenedését okozná (Braun – Pálos 1999).

A növénytanban az eponimák használatára a mai tudományos nevezéktan megalapozója Karl Linné is alapot ad, ugyanis – mint azt Critica Botanica című munkájában (1737: 77–79.) kifejtette – a legnagyobb elismerésnek, ami egy botanikust érhet, azt tartotta, ha az illetőről egy növénynemzetséget neveztek el: „Szentül megtartom azokat a nemzetségneveket, amelyeket a nagyérdemű botanikusok emlékére állítottak.…Ez az egyetlen és legnagyobb jutalma a munkának, amelyet meg kell tartani és kegyesen kezelni a botanika serkentésére, fejlődésére és dicsőségére.” Ugyanakkor nem javasolta, hogy olyan személyiségekről – például államférfiakról, főurakról, egyházi méltóságokról – nevezzenek el génuszokat, akiknek a botanikához nem volt közük. Annak ellenére, hogy kifejezetten vallásos volt, még a szentek esetében sem tartotta ezt követendőnek, Úgy vélte, hogy ez a tisztesség csak a növénytan tudománya területén erőfeszítéseket tett embereket illeti meg: „Dulcia non meruit qui non gustavit amara”, azaz: aki nem ízlelte a keserűt, nem érdemli az édeset.

2017. szeptember 28., csütörtök

Dunántúli temetőzés

A múlt héten a Dunántúlon tettünk egy kisebb körutat és ennek során célunk temetőkben ősszel megtalálható növényfajok állományainak felmérése és dokumentálása volt. Ebben a bejegyzésben erről az ezen az úton készült fényképek közül teszek közzé néhányat. E képek is tanusítják, hogy sikerült jól időzítenünk a túrát, mert az igen rövid ideig virágzó és csapadékfüggő vetővirág (Sternbergia colchiciflora) több temetőben is szépen nyílott.

Vetővirág templomkertben...

... a szívalakú sírköveiről híres balatonudvari temetőben ...

... néhol tömegesen virágzott
Szokatlan látvány egy II. világháborús katonai temetőben...

... ahol a kései pitypang (Taraxacum serotinum) is tömeges volt.
Az őszi csillagvirág (Prospero autumnale) csak egyetlen helyen került elő.
Gór habszegfű (Silene bupleuroides)

2017. szeptember 26., kedd

Új cikk salep termékekben található növények genetikai azonosításáról

Kelet-mediterrán országokban a vadon élő orchideák gumóit továbbra is gyűjtik kereskedelmi céllal, mert szárított gumóikból készítik a ’salep’ nevű port ill. téli frissítő italt. De Boer és munkatársai a minap, a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban megjelent tanulmányukban a nukleáris riboszomális DNS ITS1 és ITS2 nevű szakaszai segítségével végezték el 55 Iránban, Törökországban, Görögországban és Németországban kereskedelmi forgalomba hozott termékben található növények azonosítását (metabarcoding). Harminc mintából összesen 161 növényi taxont azonosítottak. 13 termék (43%) tartalmazott orchideákat, amelyek 10 talajlakó gumós fajhoz tartoznak. A minták 70%-ában az orchideákat helyettesítő összetevő a Cyamopsis tetraganoloba (guárbab) volt. A tanulmány igazolta, hogy a DNS metabakódolás az nrITS1 és nrITS2 markerekkel alkalmas a salep termékekben használt növényfajok azonosítására. Az ezen markerek szekvenciáinak interspecifikus genetikai távolságainak elemzése a salep-ként gyűjtött legelterjedtebb orchidea-nemzetségeket mutatja. A salepet szolgáltató orchideák sokféleségének és eredetének megértése lehetővé teszi a veszélyeztetett fajok kereskedelmi forgalomba hozatali láncának követését a gyűjtőkhöz és természetes élőhelyeikhez, és így lehetővé teszik az ilyen orchideák vadon élő populációinak védelme vagy fenntartható használata érdekében tett erőfeszítéseket.

Hivatkozás
de Boer HJ, Ghorbani A, Manzanilla V, Raclariu A-C, Kreziou A, Ounjai S, Osathanunkul M, Gravendeel B. 2017 DNA metabarcoding of orchid-derived products reveals widespread illegal orchid trade. Proc. R. Soc. B 284: 20171182. http://dx.doi.org/10.1098/rspb.2017.1182

2017. szeptember 17., vasárnap

Az éghajlatváltozásról



Napjaink időjárási szélsőségei miatt gyakran esik szó a klímaváltozásról. A témának különös aktualitást ad, hogy az USA bejelentette kilépését a párizsi klímaegyezményből és az a tény, hogy az amerikai elnök is ’klímaszkeptikus’.
Az éghajlattal foglalkozó kutatók között sem teljes a konszenzus arról, hogy a napjainkban zajló éghajlatváltozás összefüggésben van-e az emberi tevékenységgel.  A témával foglalkozó tanulmányok mintegy 3%-a szerint a két dolog között nincs kapcsolat.
A Theoretical and Applied Climatology című folyóiratban megjelent cikkben Benestad és munkatársai  megvizsgálták azt a 38 közleményt, amelyek szerint az emberi tevékenység nem függ össze a recens klímaváltozással. 
Minden vizsgált tanulmányban súlyos módszertani hibákra bukkantak, amelyek alapvetően változtatták meg az eredményeket. Emiatt egyik vizsgálatot sem lehetett reprodukálni (ami pedig a tudományos kutatás alapkövetelménye lenne).
Az elemzés szerint a ’klímaszkeptikus’ tanulmányok alapvető hibái közé tartoznak tendenciózus válogatás a rendelkezésre álló adatok közül és a nem megfelelő adatfeldolgozási módszerek, matematikai modellek alkalmazása. Azokban az esetekben, amikor sikerült a módszertani hibákat kiküszöbölni, az eredmények gyökeresen megváltoztak és így már beleillettek a témával foglalkozó többi közlemény következtetései közé.


A napokban kolumbiai látogatásról hazatérő Ferenc pápát egy repülőgép fedélzetén tartott sajtótájékoztatóján az éghajlatváltozásról és a sorozatos hurrikánokról kérdezték, amikor gépe elhaladt a katasztrófa sújtotta területek egyike felett. A pápa élesen bírálta az éghajlatváltozás tagadóit. A katolikus egyházfő szerint a történelem fog ítéletet mondani azok felett, akik nem hozták meg a szükséges döntéseket a Föld felmelegedéséért okolt gázok kibocsátásának csökkentéséért.

Hivatkozás
Benestad, R. E., Nuccitelli, D., Lewandowsky, S., Hayhoe, K., Hygen, H. O., van Dorland, R., & Cook, J. (2016): Learning from mistakes in climate research. Theoretical and Applied Climatology 126(3–4): 699–703.

2017. szeptember 16., szombat

Az orchideák mindenütt jelen vannak...

Az orchideák mindenütt ott vannak. Volt már rá példa, hogy orchideát találtam sógoromék telkén (amit Ők lehetetlennek tartottak), de ma délután olyat láttam a televízióban amit amerikai filmben még sosem… A Dustin Hoffman főszereplésével 1982-ben készült filmben egy természettudományos hűséggel és igényességgel készült kép jelenik meg számos alkalommal egy európai orchideáról. Egy jelenetsorozatban (1:26:25-től 1:33:37-ig) többször feltűnik egy plakát, amely a foltos ujjaskosbort (Dactylorhiza maculata) ábrázolja.


A képen egy virágzó példány habitusképe (középen), egy érett toktermés (bal oldalt felül), egy virág (jobb oldalt felül), egy pollinárium (bal oldalt alul - ezen a képen kitakarva) és egy mag (jobb alul) látható




Érdekességként megjegyzem, hogy a jelenetsor tele van szerelmi-erotikus vonatkozásokkal, ezért feltételezem, hogy a plakát nem véletlenül került a díszletbe, hanem az ikergumós orchideáknak tulajdonított afrodiziákus hatás miatt.
A filmet látva teljesen biztos voltam, hogy mely faj látható a képen, de ebben az Internet Movie Database (IMDB) honlapján található információk is megerősítettek. Ez alapján a szóban forgó plakát a 20. század első felében, a svéd általános iskolák számára készült, a svéd flórát bemutató sorozat egyik darabja. Max Richter német illusztrátor készítette, Gunnar Samuelson svéd botanikus irányításával.

Ez volt a második filmbeli találkozásom az ujjaskosborokkal. A Kisvakond és a gyógyszer című 1987-ben készült csehszlovák rajzfilmben bánatosan bandukol a kisvakond a széleslevelű ujjaskosborok (Dactylorhiza majalis) mellett, mikor nem találja a Matricaria chamomilla-t...

 

2017. szeptember 13., szerda

Kovács Ferenc óbecsei plébános nyomdokain a vetővirág nyomában

Több mint egy évszázaddal ezelőtt találta meg Kovács Ferenc (1915) a vetővirágot délvidéki temetőkben:


Kovács Ferenc óbecsei plébános és botanikus szavait idéző friss kép

Hivatkozás:
Kovács F. (1915): Változások Óbecse flórájában. – Botanikai közlemények 14(1-2): 68–76.

2017. szeptember 12., kedd

Magrugó vagy pukkantyú


Tegnap Békés és Csanád megyei temetőkben jártunk és eközben bukkantunk az uborkás magrugó (Ecballium elaterium) jelentős állományára. (A fajt most láttam először hazánk területén.) Ez az elsősorban a mediterrán térségben elterjedt tökféle nevezetes arról, hogy terméseiben – jelentős mennyiségű folyadék összegyűjtésével –nagy nyomást hoz létre amely a termés kocsányról történő leválásakor a magokat 10 méternél nagyobb távolságra is kilövi. Innen kapta legtöbb elnevezését (például angolul ‘exploding cucumber’-nak azaz robbanó uborkának nevezik). A temetőben egy helyi lakossal is beszélgettünk a növényről és kiderült, hogy több éve megtalálható a területen, jól ismerik, olyannyira, hogy ‘pukkantyú’-nak nevezik.

 

2017. szeptember 8., péntek

Egyetemi tanári kinevezés





A köztársasági elnök 365/2017. (IX. 7.) KE határozatával 2017. szeptember 1. hatállyal kinevezett egyetemi tanárrá. A professzorrá válás hosszú, rengeteg adminisztrációval terhelt folyamatáról is lenne mondanivalóm, de az alig különbözne a Lente Gábor által már két éve megfogalmazottaktól - így inkább ezt ajánlom az érdeklődőknek elolvasásra.
Mindenesetre ezúton is köszönöm a jókívánságokat és gratulációkat. Ezen felül itt is szeretném kinyilvánítani köszönetemet munkatársaimnak és tanítványaimnak, akik munkája is hozzájárult a fenntiekhez.

2017. szeptember 4., hétfő

Florisztika az autópályán

Amint arról már több bejegyzésben beszámoltam egyes sótűrő növényfajok terjedése közutak mentén jól dokumentált jelenség. A hazai szikesek jellegzetes és feltűnő faja, a sóvirág (Limonium gmelinii) is e fajok közé tartozik, olyannyira, hogy Csehországban csak nemrégiben észlelte Lengyel Attila előfordulását egy autópálya mellett.





A faj hazánk egyes területein (főként a Nagyalföldön és a Mezőföldön) elég gyakori, de utak mentén az ország más területein is felbukkan. Feltűnő virágzó példányai jelenleg autóból is könnyen észrevehetőek. Miközben tegnapelőtt keresztülautóztam az országon egy 120 kilométer hosszúságú autópálya szakaszon 20 előfordulását láttam. Ezek közül 4 nem szerepel a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza – Atlas Florae Hungariae (Bartha et al. 2015) című könyvben. Ha valaki hasonlóan hosszú és unalmas autózásra kényszerül, érdemes figyelnie a faj útmenti előfordulásait.  Az atlaszban nem szereplő adatokat szívesen tennénk közzé a kötet adatait kiegészítő cikksorozatban.

Egyébként a faj felfedezésének, elnevezésének történetéről és tipizálásáról nemrégiben jelent meg egy érdekes cikk.

2017. augusztus 22., kedd

Öntözéses vetővirág-kísérlet

A pár éve Veszprém városában előkerült jelentős vetővirág (Sternbergia colchiciflora) állomány ideális alany a faj autökológiai vizsgálatához. Két éves megfigyelés után öntözéses kísérlettel kezdtük el vizsgálni a faj virágzásának csapadékfüggését, fenológiáját, feltételezett talajbéli virágzását…

 

Szakdolgozó munkában...
 

 

2017. augusztus 6., vasárnap

A fehér tőzegkákáról

A fehér tőzegkáka (Rhynchospora alba) a hazai flóra egyik legnagyobb ritkasága. Mindössze két lelőhelyen került elő hazánkban, a Déli-Bakonyban több mint egy évszázada megerősítetlen előfordulása ismert, a Felső-Kemenesháton pedig körülbelül 30 éve nem észlelték.
 
 
A közelmúltban hallottam keszthelyi kollégáktól, akik terepgyakorlaton jártak a faj vas megyei  egykori lelőhelyén (amely napjainkban is sok értékes fajnak ad otthont), hogy az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi kezelési céllal szarvasmarhákat legeltet a területen. Erre első reakcióm az volt, hogy akkor most lesz érdemes keresni a tőzegkákát...
 
Sejtésem beigazolódott, Szakály Ágnes, Papp László és Szépligeti Mátyás nemrégiben rábukkantak egy példányára.
 
Gratulálok!

2017. július 26., szerda

Sikeres PhD-felvételi

Tanítványom, Fekete Réka felvételt nyert a Debreceni Egyetem Juhász-Nagy Pál Doktori Iskolájába.

Réka kutatási témája: Utak hatásai a növényi biodiverzitásra

Gratulálok és jó munkát kívánok!

Cikk-ajánló

A Kitaibelia legutóbbi számában jelent meg a fokozottan védett királyharaszt (Osmunda regalis) újabb (második) hazai állományának megjelenéséről beszámoló apró közlemény.
A közelmúltban nekünk is volt szerencsénk a lelőhelyen megcsodálni a növényt, ennek köszönhetően közreadhatok két fényképet.
Kozma-Bognár Tamás az elsőként megtalált (javarészt meddő) töveket mutatja egy viszonylag zárt lombkoronaszintű, nyírelegyes tölgyesben

Horváth Zoltán által megtalált szubpopuláció erőteljes tövei égeres láperdő szélén
 Ezúton is köszönöm szépen a kalauzolást Kozma-Bognár Tamásnak!
 
 

2017. július 23., vasárnap

Ökológiai csapdák vagy menedékek: cikk az útszéli mezsgyékről, mint a sallangvirágok élőhelyeiről

Fekete Réka első szerzőségével megjelent online a ’Roadside verges as habitats of rare lizard-orchids (Himantoglossum spp.): ecological traps or refuges?’ című közleményünk a Science of the Total Environment című folyóiratban.
A cikk szövege letölthető innen.

A szerkesztett cikk 2017.  szeptember  15-ig letölthető innen.

A kiegészítő adatok letölthetők innen.
 
 
Összefoglalás
A hagyományos tájhasználat megváltoztatása a féltermészetes gyepek területének nagymértékű csökkenését eredményezte, ami jelentősen veszélyezteti az ilyen élőhelyeken előforduló növény- és állatfajokat. Ugyanakkor kis területű, ember által alkotott és kezelt élőhelyek (mint például az útszegélyek), menedékhelyként szolgálhatnak és fontos szerepet játszhatnak e fajok megőrzésében. A veszélyeztetett sallangvirágok (Himantoglossum spp.) megtelepedése közútak szegélyein már régóta ismert, de nem vizsgálták szisztematikusan az útszegélyeknek, mint élőhelyeknek alkalmasságát az orchideák számára és az utak hatását e fajokra. A közleményben nyolc európai országból származó három orchideafaj felmérését mutatjuk be. A munka során tematikusan kerestük a vizsgált fajok útszegélyeken előforduló állományait, és az egyedek esetében rögzítettük a távolságukat az úttól, valamint az egyedi vegetatív és reproduktív tulajdonságait (a virágzó hajtás magasságát, a virágok valamint a termések számát). Mindhárom vizsgált fajnak jelentős állományait találtuk útszegélyeken. Az egyedek úttól mért távolsága nem mutatott egyenletes eloszlást, az orchideák átlagosan közelebb fordultak elő az az utakhoz, mint azt a véletlen alapján várhatnánk. Ez arra utal, hogy az útszegélyek rendszeres kezelése (kaszálás) növelheti a sallangvirágok megtelepedésének és túlélésének esélyét. Másrészt azt is megállapítottuk, hogy az utak közvetlen közelsége negatívan hat a reproduktív sikerre, ami azzal lehet összefüggésben, hogy az utak közvetlen környezete ökológiai csapdaként működhet (vagyis e fajok kolonizálják a túlélés szempontjából kedvező, de a szaporodás szempontjából kedvezőtlen körülményeket kínáló élőhelyeket). Ugyanakkor az a tény, hogy immár huzamos ideje ismertek jelentős és életképes populációk útszegélyeken, arra utal, hogy a hagyományosan kezelt közutak szegélyei lehetővé tehetik a sallangvirág-populációk hosszú távú fennmaradását.
Abstract
Alterations in traditional land use practices have led to severe declines in the area of semi-natural grasslands, thereby seriously threatening plant and animal species dependent on these habitats. Small anthropogenic managed habitats, like roadsides can act as refuges and might play an important role in conserving these species. Colonization of roadside verges by endangered lizard orchids (Himantoglossum spp.) has long been known, but few studies have systematically explored the suitability of roadside habitats for these orchids and the impact of roads on them. In this paper we present results of targeted surveys of three lizard orchid taxa on roadsides from eight European countries. During these surveys we searched for lizard orchids inhabiting roadside verges and recorded their distance from road, aspects of the roadside environment, as well as vegetative and reproductive characteristics of individual plants. We found large numbers of lizard orchids on roadside verges. Distance from roads was not uniformly distributed: orchids occurred more closely to roads than expected by chance. This suggests that regular management of roadsides (e.g. mowing) might enhance colonization and survival of lizard orchids. On the other hand, we also found that close proximity to roads negatively affects reproductive success, suggesting that the immediate vicinity of roads might act as an ecological trap (i.e. favourable in terms of colonization and survival but unfavourable in terms of reproduction). Nonetheless, the fact that significant and viable populations are maintained at roadsides suggest that traditionally managed roadside verges may allow long-term persistence of lizard orchid populations and may serve as refuges in a landscape context.
Hivatkozás
Fekete R., Nagy T., Bódis J., Biró É., Löki V., Süveges K., Takács A., Tökölyi J., Molnár V. A. (2017): Roadside verges as habitats of rare lizard-orchids (Himantoglossum spp.): ecological traps or refuges? – Science of the Total Environment 607–608: 1001–1008.  DOI 10.1016/j.scitotenv.2017.07.037


 

2017. július 1., szombat

Újabb kiegészítések a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához

Molnár Csaba első szerzőségével megjelent Atlas Florae Hungariae című könyvhöz írt cikksorozatunk 3. része a Kitaibelia 22. évfolyam 1. számában.

A közlemény letölthető innen.

Összefoglalás – Jelen közleményünk annak a sorozatnak a harmadik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 558 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 186 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (például Marsilea quadrifolia, Salicornia prostrata, Stellaria palustris, Potentilla patula, Althaea cannabina, Lythrum tribracteatum, Ajuga laxmannii, Plantago schwarzenbergiana, Alisma gramineum, Gagea bohemica, G. szovitsii), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (például Chorispora tenella, Thladiantha dubia, Senecio vernalis) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (például Scleranthus annuus, Vicia hirsuta, V. lathyroides) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.

Abstract – The current paper is the third one in the series aiming to contribute with new distribution data to the distribution maps published recently in Atlas Florae Hungariae. Current occurrence data of 558 vascular plant taxa from 186 flora mapping quadrates (CEU) are presented. New records are indicated from different regions of Hungary; however, most occurrences are located in the North Hungarian Mts. Occurrence data of rare native taxa (e.g. Marsilea quadrifolia, Salicornia prostrata, Stellaria palustris, Potentilla patula, Althaea cannabina, Lythrum tribracteatum, Ajuga laxmannii, Plantago schwarzenbergiana, Alisma gramineum, Gagea bohemica, G. szovitsii), rare or data-deficient alien taxa (e.g. Chorispora tenella, Thladiantha dubia, Senecio vernalis) as well as frequent but more or less underrepresented taxa (e.g. Scleranthus annuus, Vicia hirsuta, V. lathyroides) are also enumerated. In case of the most common species we provided the CEU codes only.

Hivatkozás:
Molnár Cs., Haszonits Gy., Malatinszky Á., Kovács G. K., Kovács G., Nagy T., Molnár V. A. & Takács A. (2017): Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához III. / Contributions to the Atlas Florae Hungariae III. Kitaibelia 22(1): 122–146.

2017. június 30., péntek

Cikk a színes békaszőlő magyarországi előfordulásairól

Mesterházy Attila első szerzőségével megjelent a Potamogeton coloratus hazai előfordulásait tárgyaló cikkünk a Kitaibelia 22. évfolyam 1. számában.

A cikk letölthető innen.

Összefoglalás – Az európai elterjedésű színes békaszőlő (Potamogeton coloratus) a földrész egyik ritka és veszélyeztetett hínárfaja. Hazánkban korábbi adatai főként termálvizes és karsztvizes források kifolyóiból származnak. A bauxitbányászat következtében ezek a Dunántúli-középhegység peremén lévő források elapadtak, a faj a 20. század utolsó évtizedeire eltűnt Magyarországról. A bányászat felhagyását követően a karsztvizek a legtöbb helyen újra felszínre törtek és a faj a korábbi élőhelyein ismét megjelent. A növényt1999 és 2016 között 18 lelőhelyről sikerült újra kimutatni, ezek jelentős részén már az 1900-as évek elején és közepén is gyűjtötték. A színes békaszőlő legtöbb előfordulása a karsztforrásokból került elő, de ezek környékén mesterséges és természetes tavakban is megtalálható.

Abstract – The distribution of fen pondweed (Potamogeton coloratus) restricted to Europe where it is one of the rarest and most threatened pondweed species. In Hungary, former data of fen pondweed originated mostly from thermal and karstic springs. Due to intensive bauxite mining activity in the edge of the Transdanubian Mountain Range (NW Hungary) these springs dried up by the end of the 20th century, and it caused the temporal extinction of the species. After the ceasing of mining activity many of the former karstic springs have regenerated and several fen pondweed populations have re-established. In this paper we summarized 18 population data of fen pondweed collected between 1999 and 2016. Many of them were formerly registered in the 19th century too. Most of the new and re-discovered populations were found in karstic springs or in artificial and natural lakes in the vicinity of these springs.

Hivatkozás:
Mesterházy A., Vidéki R., Lukács B. A., Mészáros A. & Molnár V. A. (2017): Adatok a színes békaszőlő (Potamogeton coloratus) hazai előfordulásához / Recent Hungarian distribution of Potamogeton coloratus. – Kitaibelia 22(1): 77–83.

2017. június 29., csütörtök

Cikk az ELTE Füvészkert herbáriumáról

Nótári Krisztina első szerzőségével megjelent az Eötvös Loránd Tudományegyetem Botanikus Kertjének növénygyűjteméyét (BPU) bemutató cikkünk a Kitaibelia 22. évfolyam 1. számában.

A cikk letölthető innen.

Az adatbázis magyarországi, nem kultivációból származó példányainak főbb adatait elektronikus mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk, igény szerint részletesebb adatokat is közlünk.

Összefoglalás – Dolgozatunk az ELTE Füvészkert herbáriumát (BPU) mutatja be annak 2013-as állapota alapján. A herbárium kb. 16 000 példányáról készült fényképekről a cédulákon szereplő adatokat OpenOffice Calc táblázatba rögzítettük. Összesen 16 európai országból származnak a lapok. Ezek közel 80%-a magyarországi, 12%-a romániai, 5%-a szlovákiai. A hazai példányok közel 70%-a Pest, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származik. Az 1850 és 2007 között keletkezett példányok több mint 70%-át 1931 és 1960 között gyűjtötték. A példányok harmadát Soó Rezső gyűjtötte, de kiemelkedő Felföldy Lajos, Simon Tibor és Priszter Szaniszló hozzájárulása is. Felföldy Lajos és Simon Tibor több mint 60 éven át gyarapították a gyűjteményt.

Abstract – The paper introduces the herbarium of Eötvös Loránd University (BPU), currently stored at the Botanical Garden of the University, according to its state in the year 2013. The BPU herbarium consists of ca. 16 000 specimens the relevant data of which have been organised into an OpenOffice Calc spreadsheet database. The specimens were collected in 16 European countries, mainly in the current territory of Hungary (80%), Romania (12%) and Slovakia (5%). Other countries are represented with very few specimens. The vast majority (ca. 70%) of the Hungarian specimens were collected in Pest, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar and Szabolcs-Szatmár-Bereg counties. Although the gatherings cover a century and a half period of time, the most rapid growth of the collection took place from the 1930s to the 1960s. The most prolific collectors were Rezső Soó and his followers: Lajos Felföldy, Tibor Simon and Szaniszló Priszter. Felföldy and Simon enriched the collection through more than 60 years. Data on the native plants collected in the present-day Hungary are summarized in Electronic Appendix 1. (incl. taxon name, settlement, collecting year, collector, file name of documentary photograph).

Hivatkozás:
Nótári K., Nagy T., Löki V., Ljubka T., Molnár V. A. & Takács A. (2017): Az ELTE Füvészkert herbáriuma (BPU) / The herbarium of the Botanical Garden of Eötvös Loránd University (BPU). – Kitaibelia 22(1): 55–59.

2017. június 28., szerda

Cikk a csermelyciprus új előfordulásáról

Süveges Kristóf első szerzőségével megjelent a Myricaria germanica nevű védett pionír cserjefajnak egy kavicsbányában talált új előfordulásáról írt cikkünk a Kitaibelia 22. évfolyam 1. számában.

A cikk letölthető innen.

Összefoglalás – A közlemény a Magyarországon igen ritka Myricaria germanica második olyan előfordulásáról számol be, amely ember által létrehozott termőhelyről ismert. A faj Hejőpapi mellől (Sajó–Hernád-sík), egy kavicsbányából került elő. A faj legközelebbi lelőhelye mintegy 60 kilométerre található, így az előfordulás a szél általi terjedés (anemochoria) hatékonyságát jelzi. Úgy tűnik a kavicsbányák megfelelő termőhelyet jelenthetnek e hazánkban veszélyeztetett cserjefajnak.

Abstract – This paper reports the second Hungarian synanthropic occurrence of the rare Myricaria germanica. One flowering individual was found in a gravel pit near Hejőpapi (NE Hungary). The closest known population of the species is 60 km far from newly found locality. This occurrence indicates effectivness of anemochory. It seems, that abandoned gravel pits may be potential habitats of this threataned shub species.

Hivatkozás:
Süveges K., Molnár V. A., Koscsó J. (2017): A csermelyciprus (Myricaria germanica) új hazai előfordulása / New occurrence of Myricaria germanica in a Hungarian gravel pit. Kitaibelia 22(1): 60–63.

2017. június 27., kedd

Emlékezés Felföldy Lajosra

Megjelent a tavaly elhunyt Felföldy Lajos életét és tevékenységét felidéző közleményünk a Kitaibelia című botanika-természetvédelmi folyóirat 22. évfolyam 1. számában. Az írásban az életrajzi adatok és a tudományos munkásság főbb állomásai és eredményei mellett igyekeztünk felidézni  Lajos bácsi feledhetetlenül eredeti, lázadó, életigenlő és iskolateremtő személyiségét is.

A megemlékezés letölthető innen.

Összefoglalás – Felföldy Lajos (1920–2016) magyar botanika és hidrobiológia egyik legsokoldalúbb és legeredetibb egyénisége volt. Pályáját Soó Rezső irányításával kezdte, 1938 és 1946 között aktívan részt vett a debreceni és 1941–1942 között a kolozsvári Tudományegyetem Növénytani Tanszékén folyó geobotanikai kutatásokban. Számos tudományterületen maradandót alkotott. A légszennyezésnek az epifiton zuzmókra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásai (1942) világviszonylatban is az elsők közé tartoznak. A Raunkiaer-féle növényi életforma-rendszeren belül elkülönítette a kétévesek (Hemitherophyta) életforma-típusát az egyévesekétől (1942). Úttörő szerepet játszott Magyarországon a vadon élő növényfajok citológiai (kariológiai) vizsgálatában (1947–1949). Foglalkozott növényélettannal (1951–1959), vizekben folyó primer produkcióval és algatenyésztéssel (1958–1960). 1972-ban életre hívta és 1990-ig szerkesztette a Vízügyi Hidrobiológia sorozatot. Megalapozta a magyarországi vízminőség-védelmet, amely a mai napig meghatározza a magyar hidrobiológusok szemléletét. 14 és 89 éves kora között legalább tízezer herbáriumi lapot gyűjtött. Nyugdíjba vonulása után a MTM Növénytár és az ELTE Füvészkert herbáriumi anyagának rendezésével, revíziójával foglalkozott, aktívan részt vett az Új Magyar Füvészkönyv elkészítésének munkálataiban. Munkáira egyszerre jellemző a természet iránti mély tisztelet, az elméleti megalapozottság és a gyakorlatiasság.

Abstract – Lajos Felföldy (1920–2016) was one of the most versatile and open-minded Hungarian biologists. He began his scientific career as a student of Prof. Rezső Soó. Between 1938 and 1946 he participated in geobotanical studies in University of Debrecen and Kolozsvár (Cluj-Napoca, Romania). He contributed with important achievements to the development of several biological disciplines. His pioneering study on the effects of air pollution on epiphytic lichens (1942) was among the firsts in the world. He described Hemitherophyte life-form as a discrete unit within Raunkiaer's plant life-form system (1942). He was a pioneer in the cytological (caryological) study of wild vascular plant species in Hungary (1947–1949). His results regarding to primary production of freshwater algae and algal culture (1958–1960) were in leading edge. In 1972 he founded and until 1990 edited the Hungarian series entitled ‘Vízűgyi Hidrobiológia’. Books of this series aimed to publish identification keys of freshwater taxa. These books were proved to be decisive and useful tools for Hungarian hydrobiologists in biological classification of brooks, streams, rivers and different types of stagnant waters. Between 1934 and 2009 he collected more than ten thousand herbarium sheets. After his retirement, he dealt with the revision of the herbarium material of Department of Botany in Hungarian Natural History Museum and Botanical Garden of Eötvös University (Budapest). He participated in the preparation of the New Hungarian Herbal. His scientific work was characterised by deep humility for nature, which was founded on strong theoretical and practical background.

Hivatkozás:
Molnár V. A., Csányi B., Vidéki R., Bauer N., Dolánszky F., Papp V. G., Nótári K., Buczkó K., Gulyás P. & Virók V. (2017): Felföldy Lajos (1920–2016) / Lajos Felföldy: a prominent Hungarian botanist and hydrobiologist. – Kitaibelia 22(1): 3–25.

Megjelent online a Kitaibelia 22(1) száma

A Kitaibelia című botanikai-természetvédelmi folyóiratunk idei első száma szabadon
hozzáférhető a
lap honlapján. A 244 oldal terjedelmű füzetben 3 megemlékezés,
13 lektorált közlemény, valamint apró
közlemények kaptak helyet.
A lapszámot a tavaly elhunyt Felföldy Lajos emlékének ajánljuk. A Róla írt három
megemlékezés mellett a füzetben helyet kapott egy ’A herbáriumról (gondolatok és jótanácsok)' című eddig kéziratban maradt munkája is.
 
Kitaibelia 22. évfolyam 1. számának tartalma:

MOLNÁR V. Attila, CSÁNYI Béla, VIDÉKI Róbert, BAUER Norbert, DOLÁNSZKY Ferenc, PAPP Viktor Gábor, NÓTÁRI Krisztina, BUCZKÓ Krisztina, GULYÁS Pál & VIRÓK Viktor: Felföldy Lajos (1920–2016) / Lajos Felföldy: a prominent Hungarian botanist and hydrobiologist (DOI: 10.17542/kit.22.3)




NÓTÁRI Krisztina, NAGY Timea, LÖKI Viktor, LJUBKA Tibor, MOLNÁR V. Attila & TAKÁCS Attila: Az ELTE Füvészkert herbáriuma (BPU) / The herbarium of the Botanical Garden of Eötvös Loránd University (BPU) (DOI: 10.17542/kit.22.55)



NAGY János György, ZSINKA Bernadett, VEREBÉLYI Viktória, ZORKÓCZY Orsolya Krisztina & TYLER Teadora: A Vaccinium microcarpum (Turcz. ex Rupr.) Schmalh. Magyarországon / Vaccinium microcarpum (Turcz. ex Rupr.) Schmalh. in Hungary (DOI: 10.17542/kit.22.71)






MOLNÁR Csaba, HASZONITS Győző, MALATINSZKY Ákos, KOVÁCS Gergely Károly, KOVÁCS Gábor, NAGY Timea, MOLNÁR V. Attila & TAKÁCS Attila: Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához III. / Contributions to the Atlas Florae Hungariae III. (DOI: 10.17542/kit.22.122)



HORVÁTH Dénes, HŐDÖR István, GULYÁS Gergely, MAGOS Gábor, HORVÁTH Zoltán, KOZMA-BOGNÁR Tamás, BALOGH Gábor, SALLAINÉ KAPOCSI Judit, BOTA Viktória, HEILIG Dávid, BODORIK Janka, TOLDI Miklós: Apró közlemények / Short communications (DOI: 10.17542/kit.22.221)

Ezúton is köszönjük a kötet szerzőinek, szakmai és nyelvi lektorainak közreműködését!
Az idei évfolyam második számába még várjuk a kéziratokat szeptember 30-áig
a kitaibelia@unideb.hu címen.

Takács Attila & Molnár V. Attila
szerkesztők